Csak akart a drága. Olyat aludtam.. Félálomba voltam mikor megszólalt a csengő és a padtársam ébresztett, hogy menjek már mert ez tűzjelző csengő. Utolsóként mentünk ki a teremből, de legalább kint voltunk időbe. Az igazgató nőnek ma van a szülinapja és mikor megláttam egyből eszembe jutott, de nem mertem odamenni felköszönteni. Milyen lett volna már.. Visszamentünk majd már ki is csengettek. Mentünk rajzra. Következett 5 olyan óra, amikor durva módon nem csináltunk semmit. Négyet végig aludtam, mert hát se lap se szén se semmi csak filmeztünk.. az utolsó órába hívott anya hogy siessek majd haza mert rám vár a festő. Letettem a telefont és oda ültem az egyik osztálytársam, és amúgy a legjobb fej csoporttársam, E. mellé. Jó haver, jó srác állandóan lehet vele dumálni és mindig jól szórakozunk ha beszélgetünk. Megtanított cigit tekerni közbe kérdezgettem, hogy hogyan és miért szokott rá megnéztünk egy csomó videót. Az egyiket ő csinálta T. haverjairól, Sz.-ről és Zs.-ról meg A.-tól, miközben valami challenge-t teljesítenek. De nagyon jó tök jóra sikerült az egész. Csak T. nincs benne. Gondolkoztam azon, hogy jó lenne E.-vel beszélni T.-ről mert ő jobban ismeri meg ilyenek. De nem tudom mit mondhatnék neki csak eszembe jutott egy ilyen dolog majd agyalok még rajta, hisz úgy is a napjaimat T. tölti ki. Minden róla szól.
A barátnőmmel, M.-mel, A.-val és R.-rel is róla beszélgetek, de visszafogom magam nem mondok elmindent mert szerintem az agyukra menék már. Mikor vége lett a népművészetnek, R. oda jött, mert ő is kint volt akkor a folyosón mikor T. és a barátai beszélgettek és mondta, hogy ő még soha nem látta T. mosolyogni meg ilyenek. Azigen mondom.. És elgondolkoztam azon, hogy ő suliba tényleg nem sokszor mosolyodott el.
Fura, de hát na. Ő ilyen és kész.
Haza fele T.-nek az egyik haverjával jöttem, Zs.-vel egy buszon. Amúgy mindketten kolisok csak Zs. mindig többet utazik mint én mert hát ő messzebb lakik és sok idő lenne, nem annyi mint nekem és amúgy érthető, hogy kolis. Neki sokkal bonyolultabbak a buszai. Nem beszélgettünk a buszon. Ő is és én is leültem. Majd mikor leszálltam, akkor felnéztem és megpillantottam Zs.-t aki mosolyogva integetett nekem a buszról. Én pedig vissza neki.
Fura volt, hogy integetett, kicsit meglepődtem de piszkosul jól esett. Anya már a buszmegállóba várt így haza vitt kocsival mert hát a festő rám várt. Nem tudta, hogy hogyan rakja fel a tapétát, amit megálmodtam. De mikor elmagyaráztam neki fel is rakta. Szerintem eszméletlenül sikerült minden. Csak az anyék szobája van még kész meg az enyém és a tesómé, a többi még egyáltalán nincs. De hát van ez így. Majd a jövő héten. A bácsi lassan halad de legalább szépen dolgozik. Itthon megettem a hambimat meg tesóm csinált étcsokis pudingot, azt is ettem szóval belakmároztam, talán azért fáj ennyire a hasam. Olyan szomjas vagyok mint a nem tudom mi. De ez van. Lusta vagyok kimenni inni meg már fáradt is szóval be kell érjem a holnap reggeli ivászattal.
Szeptember 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése