77's

Beállítottam tegnap este az ébresztőmet, öt óra harminc percre, hogy majd tanulok. Aha, vicces. Felkeltem, kínlódtam majd vissza aludtam, de úgy hogy totálisan elaludtam.

6:20-kor keltem ki az ágyból és én kis naiv elakartam érni a 35-ös buszt. Azt nem, de a negyvenötöst sikerült! Azon viszont zenét hallgatva, tanultam az angol szavakat. 

A buszvégen, láttam hogy barátnőm, M. és R.  egy srác társaságában áll. Majd közelebb mentem és leesett, hogy M. leendő pasija az. Kis aranyos srác. Kinézetre helyes, de amúgy nem egy álomfogás nekem.. M.-el pedig tökre összeillenek. Oda-vissza van érte.. Remélem a srác nem fogja kihasználni.

Mert lecsapom kecsapnak..

Majd elkéstünk azzal a busszal, de nem volt gond, nem írtak be csak óráról késtem, ráadásul angol óráról az osztályfőnökkel, tehát nem volt gond egyáltalán. 

Dolgozatot nem írtunk, majd holnap. Reggel megint tanulhatom a buszon. Dejódijó.

Tesire átöltözve megkaptuk a hírt, hogy az aulába sorakozó. Kissé összefostam magam a tudattól, hogy erdő futás lesz.. De nem, nem az lett, csak egy kis hatvan méter. 9.48. ÖTÖS. 

Harmadjára sikerült csak, de legalább sikerült. 

Majd visszaöltöztünk magyarra és belemerülhettünk az avantgard egyik korabeli versébe. Nem volt rossz vers, de durva volt, hogy alig tudtam figyelni. Ugye hogy ilyen hülyén aludtam, így most körülbelül semmire nem tudtam figyelni. De azért jegyzeteltem.

Negyediktől a hatodik óránk mintázás volt, ahol befejeztem a monogrammomat az első két órában, a harmadikba pedig teát ittam. A bögrémet ugyan nem vittem, de az egyik csoporttársam kölcsön adta az övét. Filter mindig van nálam. Tehát a harmadik órába menta teát iszogattam. Fincsi volt.

Hetedik nyolcadik órában pedig befejeztük rajzon a pályázati munkánkat. Kész lettem, de holnap még be kell paszpaltoznom.

Hatodik óra után a könyvemért mentem le a termünkbe, mikor a B-s fiúk, I. és B. megállítottak. Leültem melléjük és dumálgattunk mikor hirtelen T. ment el előttem persze a két haverjával, Sz,-rel és Zs.-val. Nem szóltunk egymáshoz, de olyan felemelő érzés volt látni, hogy máris sokkal több kedvvel ültem le festeni. Hát ha még ott lett volna.. Bár akkor tuti, hogy annyira izgultam volna, hogy el is rontottam volna. Jaj ez a sok volna. Meg a ha. Volna. Mindig csak az álmodozás, hogy majd észrevesz és beszélgetünk is.
EZEK ANNYIRA VICCES DOLGOK.

Sose fog észrevenni.

Én ezt nagyon jól tudom.

Csak bele kellene már törődnöm.

Nem pedig álmodozni, mint egy királylány, mert ez itt a valóság. Sajnos vagy sem, de az.
Megyek, olvasom tovább az SzJG első részét, majd holnap tanulok mindent a buszon. De komolyan..

Szeptember 14.