Ezen a fotón csak a szemed látszik, meg a pléd,
amibe csavarva ültem én is, egyébként meztelenül,
egyszer. Amikor néhány napja véletlenül
összefutottunk egy szórakozóhelyen, végig erre,
a képre gondoltam – te közben illedelmesen érdeklődni
próbáltál a mivanvelemről, vagy valami más, közepesen
érdektelen dologról. Ha jól emlékszem, nem
válaszoltam, de aztán hazafelé annyi eszembe jutott,
hogy semmi. Mit mondhattam volna? Hogy
egy szentimentális közhely szeretnék lenni a szádban?
Már hajnalodik. Ha lenne tévém, most bekapcsolnám.
Vagy épp ki. Ülök, a szoba üres, fehér fala
ilyenkor lesz kék. Mint akinek a szájába ment
egy szőke hajszál és képtelen szabadulni tőle,
csak ez jár a fejemben. Van ilyen. Hogy rájössz,
hogy semmi. És állsz és szédülsz és hallgatsz,
vagy ülsz 5:43-kor egy kanapén egyedül, egy másik plédbe
csavarva, közhelyeken rágódva. Olyan csöndben,
mint aki arra ébred, hogy ötvenhét éves, süket,
polinéz gyöngyhalász lett, aki egy fotóba szerelmes,
és valaki lélegezzen helyette, mert fölötte nyolc méter.
Beleszerettem ebbe a versbe körülbelül két perce. Pedig csak most találtam, pontosan két perce. Simon Márton Polaroidok című könyvét találtam meg pdf-be. És azt el is olvastam egy néhány perc alatt. IMÁDTAM. Nem tudok róla jelenleg véleményt nyilvánítani, mert olyan állapotba vagyok, hogy beszélni nem tudok. De írni sem.
Reggel óta csak ülök a számítógép előtt, vagy épp zene szól belőle vagy Tumblr-özök vagy mindkettő egyszerre, de persze tanultam is angolt, mert holnap első órában szódolgozatot írunk. Állítólag. Majd kiderül.. Olyan rossz, hogy jelenleg nincs könyvtár pedig máris felkúsznék és kihoznám ezeket:
Simon Márton : Dalok a magasföldszintrőlNyáry Krisztián : Így szerettek ők. (I.-II.)
Nyáry Krisztián : Igaz hősök
Valachi Anna: A nő számomra rejtély
Hozzá kezdtem Leiner Laura: A szent johanna gimi című könyvének az első részéhez. De ha kedden kinyit a könyvtár és bent lesznek a könyvek, akkor eldobom és azokat fogom olvasni. Sokkal jobban felkeltették az érdeklődésemet. Ezt csak azért olvasom, mert hirtelen nem tudok mit. Sokkal jobban érdekel mint Hemmingway és az Öreg halász és a tenger.
Ilyen patkány vagyok hogy nem olvasom el, pedig el kellene..
Délután voltunk mama szülinapján meg megnéztük apa szüleit is. Majd jöttünk haza mert Hétkor kezdődött a Tv2-n a Transzformersz kettő és azt az öcsém meg akarta nézni. Megfürödve, popvcornnal már kint is feküdt a nappaliba.
Éjfél is elmúlt már nem írok többet mert vár a könyvem.
Szeptember 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése