2015. augusztus 26., szerda

47's

art | TumblrKi vagyok. Rövid is leszek mert idegbeteg hangulatomba kerültem ezen a napon.
Ki vagyok. Idegileg meg mindenhogy.
A madár halad, de lassan. A csoportunkat szét szedték két részre. Majd ebbe az évbe a két csoportból négyet fognak csinálni. Négyen leszünk egy csoportba. Még nem tudom, hogy kivel leszek, de hogy a szakmai órán négyen leszünk meg a tanár, az egyszer biztos. Na igen. Meg a tanár. Más lesz így a tanárunk is. Aki eddig volt, ő biztos, hogy nem lesz. Pedig annyira szerettem őt, hogy hihetetlen és annyira segítőkész volt és összeszokott volt a kettőnk munkája, meg tanultam az ő nyelvén ő is az enyémen és bazdmeg. Köszönöm igazgatóság jól esik minden.
Ha  a rajz tanárunkat is elveszik, akkor a sulinak vége van számomra. Nem megyek be egy órára se. Elegem van már. MINDENBŐL.
Ma pakoltunk a suliba, nem dolgoztunk hanem székeket meg asztalokat pakoltunk, hogy belegyenek rendezve a termek etc.
Ez az idő alatt T. is ott volt. Nem köszönt, sőt inkább be is szólt mind a kétszer, mikor láttam. Meg volt egy csomó olyan alkalom mikor a hátát láttam, vagy csak rá mosolyogtam. B. Az osztályátrsa és a haverja, akivel szoktam beszélgetni, ő meg folyton piszkált. Mikor ő is ott volt. Olyan szarul esett, hogy hihetetlen. Nem az, hogy piszkált, hanem bezzeg T. meg észre se vett.
Neki mindig csak levegő vagyok meg láthatatlan.
Sose fog észre venni.
Augusztus 26.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése