28's

Minden nap készítettem egy gyors vázlatot félszavakkal a bejegyzéseknél. Most azt mondatokban összefoglalom. Persze szintén egy bögre kávé kíséretében így délután 6 után. Most keltem fel rendesen, a már megemlített kávét iszogatva és zenét hallgatva akkor neki kezdenék az összefoglalásnak. Nem hosszú.

Itt meg itt meg itt meg itt, ti is meghallgatjátok miközben erre jártok.

Vasárnap beköltöztünk, utána máris részt vettünk egy képzésen majd megterveztük és felkészültünk a hétfőre. A nagy napra, mert hát az első nap, amikor találkozunk azokkal az arcokkal, akik jönnek hozzánk a kilencedik osztályba de akkor még az volt a legfontosabb, hogy velük fogjuk eltölteni a hetet. Mindenki izgult csak találgatni tudtunk a hétfői érkezőkről. Nem nagyon volt rá időnk, hisz a program tervezés elvette az időnket. A program tervezéskor alkottuk meg a csapatokat. 5 csapat volt, mindegyik 5 fős lett. Kivel lettem egy csoportba? HÁT VELE. Igen, már közzé tettem róla néhány dolgot, akkor HÍD-nak emlegettem, mert ez lett a csapat nevünk. Vagyis ezt kaptuk. Akik átvészelnek minden akadályt és nehézséget. Fél 1-kor mentünk el fürödni, majd takarodó volt.

Nem tudtam aludni az nap sem. Hisz csak azon kattogtam hogy milyen lesz vele újra szorosabban összekötve lenni egy hétig. Eddig évfolyamtársak voltunk. Most is azok leszünk. Remélem másképp.. Vagy legalább beszélnénk.

Hétfőn mi voltunk azok, akik felébresztik a többieket. Majd reggeli, képzés és programtervezés, ami inkább előkészítés volt. Majd jöttek a várva várt 9.-esek. Egész jól indítottuk. Elmondtuk nekik a hét további programjait. Utána poedig ismerkedés volt. Egész nap különböző játékokkal.
Kedden kreatí délelőtt volt.( Nem mondom mindig azt hogy HÍD az olyan béna, meg amúgy is aza a csapat nevünk volt, egy T. fogja őt jelképezni.) Ő az agyagozásnál segített be, én az ékszerkészítésnél.
Van egy 11.-es srác a suliba, akit eddig nem ismertem nagyon. Köszönő viszonyba voltunk de nem nagyon beszélgettünk komolyabban. "Fb"-n se vagyunk ismerősök, de azért nem vagyunk idegenek sem egymásnak. E. Vele készítettem egy jó fej papír figurát. Innentől kezdve többet beszélgettünk valahogy ez a figura összehozott minket. Miután elkészült átmentem az agyagozás megnézni. Persze ez már a vége fele lett. Leültem az egyik székre, és elkezdtem beszélgetni T.-vel és a társaságával. Most következik egy váratlan fordulat. T. oda hozott egy széket és leült majdnem mellém. Beszélgettünk és mondta hogy szerda délután haza fog menni mert utána dolga van. Nagyon elszomorodtam, hisz teljesen a szivembe ütött ő pedig csak mosolygott rám. Majd jöttek a haverjai és mondták hogy lehet menni ebédelni. A kicsik elmentek mi pedig maradtunk takarítani. Szerintem jól eltakarítottunk.

Szerdán nem akartam fel kelni. Vagyis alig.. Takaróval mentem le a többiekhez. Elmondták a programot majd próbáltunk a pénteki záró műsorra. Délután jöttek előadók. Kettő. Nem tudtam, hogy T. melyikre ül be így inkább azt választottam amit szerettem volna. De T. miatt kibírtam volna a másikat is hisz ez volt az utolsó közös programunk. Leültem a második sorba, mert a vezető oda ültetett és leült mellém E. "Téged kerestelek" cím szóval. Beszélgettünk de javába folyt az előadás.. Ahogy nevettem egyszer hátra fordultam mert a hátunk mögött megszólalt a szobatársam N. "Hogy ti milyen hülyék vagytok" és ő is nevetett a poénon. Láttam, hogy T. is azon az előadáson ül, körbe véve kilencedikes lányokkal. Nem tudtam tovább nevetni, valahogy sírni támadt kedvem. E. persze szórakoztatott egész végig és néha tényleg őszintén nevettem fel de néha csak udvariasságból mert nem is értettem a poénját. Vagyis nem figyeltem rá. A következő dolog az volt, amire igazán felfigyeltem, mikor T. elhagyta a termet, mert sietett. Köszönni se köszönt. Bár miért tette volna?!
E. továbbra is szórakoztatott minket és a mögöttünk ülő szobatársainkat, nekem is sikerült bekapcsolódnom a végére a marhaságba. Utána próba jött, amit persze E.-vel végig röhgötük mert jött a többi marhaság. Olyan határral csináltuk az egészet, hogy a kilencedikesek is tudtak rajtunk nevetni mert persze nem akartuk kihagyni őket sem ezért mindent hangosan nyögtünk be. Mértékkel persze.
Csütörtökön folyamatosan próbáltunk és néha egy-egy játékot beiktattunk hogy ne legyen unalmas a leendő tanulók számára. E.-vel nem túl sokat, de beszélgettünk és nevettünk is, próbáltuk mindig feldobni a próbát, de leginkább a szobatársaimmal P.-vel és D.-vel voltam elfoglalva és velük marháskodtunk. Ezen a napon jött két régi táborozó is, akik szinte felnőttek, de alapító tagok. Beszélgettünk pár szót de nem volt olyan mint tavaly.. Hiányoztak, de mindig mással voltak elfoglalva és mással beszélgetettek én pedig nem akartam mindig odapofátlankodni hozzájuk.

Este lementem az ebédlőbe megcsinálni a lefekvés előtti menta teámat, ami szinte a tábor ideje alatt szokásommá vált.
Mikor elindultam az ebédlőbe T. baráti társasága jött velem szembe a lépcsőn. Megkérdeztem, hogy T. miért ment haza. Csak elviccelték a dolgot, komoly választ nem kaptam.
Minél inkább vágytam a nyugtató ízesített vízre.
Forraltam a vizet és a gondolataimat is. E. közbe be jött mert ő pedig egy videót rakott össze a pénteki záró műsorra. Mellette kezdtem el teázgatni és a beszélgetésünk valahogy oda fajult hogy kihozta belőlem a sírást. Nagyon hiányzott T.

Én nem mondtam semmit ő csak vigasztalt és elkezdte mondani hogy menjünk el inni. Lehordtam, hogy az alkohol nem megoldás és ő elmondott pár dolgot a múltjáról. Sokkal több mindent megtudtam róla. folyamatosan összebújtunk, majd ránk nyitott a portás hogy menjünk fel aludni. Felmentünk mire a vezetőnk ránk szólt, hogy hol voltunk és hogy nagyon fehérek vagyunk. Azt hitték drogoztunk. Milyen vicces hisz csak egy menta teát ittam meg. Kértünk még 10 percet.

Leültünk az egyik padra beszélgetni akartunk még, a többiek nem hagytak minket. Persze folyamatosan összebújtunk és úgy kommunikáltunk velük, de jobb lett volna más témáról beszélgetni vele, mert segíteni akartam volna neki. Vagy legalább hagyni hogy kibeszélje magából.

De a nevelő mondta hogy menjünk most már aludni. E.-nek megszorítottam a kezét a takaró alatt majd mindketten elmentünk aludni. Hiányzott T. Nem tudtam segíteni E.-nek sem annyi kérdésem lett volna még hozzá, de az idő, és az a nő vagyis a nevelő nem hagyta. Belázasodtam. A nevelő mikor jó éjszakát kívánt oda jött és megkérdezte hogy vagyok. Mondtam neki hogy jól, mire rátette a kezét a homlokomra. Forró voltam. Megmértük a lázam. Tudtam hogy lázas leszek, de 38.9-re nem számítottam.

Reggel reggeli után, mikor le kellett menni a minden napos délelőtti képzésre, kicsit hamar értem le így kiültem az udvarra a lépcsőre. Annyian megkérdezték, hogy jól vagyok-e hogy már a falra másztam tőle. Képzés után jöttek a kilencedikesek, próbáltunk és az éneklésből kicsit elegem lett. Nem tudtam bevonni magam a hülyéskedésbe és nagyon hiányolták a kilencedikesek meg is jegyezték hogy ma nem vagyok formába. Rosszul esett hogy nem tudtam nekik jó kedvet biztosítani így kicsit elvonultam inni vagyis kiültem egy menta teával a lépcsőre. Kitisztítottam a gondolataimat nem akartam hogy T. és a többi dolog megakadályozzon a jó kedvbe. E. épp jött vissza a cigizésből és látta hogy egyedül ülök így leült mellém. Megkínáltam teával ő pedig csak annyit mondott hogy mondta neki a nevelő hogy belázasodtam és ezúttal okkal nem tudott aludni. Nem tudtam rá mit mondanicak annyit hogy nem kellett volna miattam aggódnia, felesleges. Ki nevetett. Visszahívtak minket próbálni. E.-vel sokkal könnyebb volt feloldódni. A kilencedikesek is élvezték a próbát. Majd jött az izgulás és a többi dolog. Főpróba. Majd műsor amit mindenki élvezett. Az egyik számot E.-vel kézen fogva énekeltük. Ő nyújtotta a kezét én pedig gondolkodás nélkül megfogtam. Leengedtük magunk mellé majd úgy énekeltünk tovább.

A műsor ahogy lement E. eltűnt. A haverját megkérdeztem, hogy hol van és annyit mondott hogy haza kellett mennie. Haza ment. Köszönés nélkül. Nem szeret búcsúzni? Pedig igazán mondhatott volna egy Sziát. Vagy egy Hellót sőt meg egy Bazdmegmagad-nak is örültem volna. Olyan hirtelen ment el.. Mint T. Ő is ott hagyott a picsába. Egyedül a szobatársaimnak tudtam rendesen elbúcsúzni "Szeptemberbe majd találkozunk" mondattal.
T. szeptemberbe megint be fog zárkózni. Neki a haverjai a mindenei. Nincs internet beli élete még ott sem tudom felvenni vele a kapcsolatot. A nyári gyakorlaton hátha lesz még lehetőségünk beszélgetni, bár nem hiszem mert a tábor alatt és tavaly is mindig a barátaival járkált.
MOST SE FOG NYITNI. ÉRZEM. És én? Hogy nyissak felé? Mindentől félek. Még soha se csináltam ilyesmit, felém se  nyitottak még. Nekem még nem volt barátom se kapcsolatom se olyan fiú akinek tetszettem volna. Ó fogadjunk, hogy neki se tetszem. 
A héten persze több kép is készült, különböző selfik a kilencedikesekkel és persze hogy mond fel is tette. Bolondok. Felén úgy nézek ki mint egy drogos. De csak jó kedvem volt.

Itt vannak tesómnak a haverjai. Megígértem a gépet, tehát oda kell adnom.. mert megígértem. Így rajzolok vagy valamivel lekötöm magam. Mert már régóta várnak rá. De persze egy kiadós hajmosással indítok, utána meglátjuk, hogy mihez lesz kedvem.

Augusztus 15.