149's

Nyugtató kávémat

 iszogatva, most már sokkal jobban vagyok.
Nem tudom miért, hogyan de bőgtem egy sort..

Reggel fél tizenegykor keltem fel, nem is volt időm semmi másra, csak megittam egy kávét és anya már ott is volt a nyomomba, hogy készülődjünk, mert mámánál kell lenni pontban tizenkettőkor. Értettemén.
Így megfürödtem és elkészültem.
Elsőként.
Hiba volt?
Nem tudom, de ez egy remek kifogás volt anyának, hogy míg ők elkészülnek én csináljam meg a salátát mamáékhoz.
Mamáéknál ott volt anya utálatos sógornője.
Abba a nőbe egy csepp jó indulat sincs!
Egyre nehezebben bírok ki, hogy közös levegőt kell vele szívnom.
Kivételesen nem piszkált, de persze mint mindig most is volt egy két rossz szava.
S vele kapcsolatos a rossz kedvem is. Papa parkinzon kórban szenved s még plusz betegségekben is. Jól van, most is ott ültem mellette, de már semmi sem a régi. Nem olyan mint régen. Alig mozog és a szavai is egyre halkabbak. Nagyon rosszul esik, hogy mamának ez a legkisebb gondja. Mert mamáék szomszédjában lakik a fiúk, anya és kereszt anyu öccse. Neki van az a rossz indulatú neje. Nekik van három gyerekük, de ez a nő olyan kényelmes, hogy míg ők a gyerekeivel van otthon és nem csinálnak egész nap semmit, mama főz rájuk minden nap. Még szerencse, hogy ahhoz nincs pofája, hogy mamával takaritassa ki a házat. Annyira undorító tőle, hogy mamát egy cselédnek nézi! Szóval igen, az a nő nem dolgozik, van egy ötödikes lánya és egy másodikos meg egy kisfiúk, de nem hiszem, hogy a kisfiú után vissza megy dolgozni, inkább bevállalna még egy  gyereket.  Tehát ő otthon van a kisfiúval egész nap, mama rájuk főz ő meg pletykálkodik minden erejével. Mindig tud mindenkiről mindent és ő maga a tökéletesség. S mamára úgy rácsimpaszkodik! Egyenesen rosszul vagyok a nőtől. Persze mama néha meg enged ilyesmit, s ki önti nekem a lelkét, de amúgy mástól nem is tudnék ilyeneket, mert anyáék sem beszélnek előttem a témáról. Mamától tudok mindent.
S most, hogy ránéztem papára, beszéltünk néhány szót, én szedtem neki mindenből.
Megesett rajta a szívem.
S mamán is. Nyugdíjas és nem jut neki a pihenésből! Az a nő miatt! Hisz az természetes, hogy papával törődik és folyamatosan járnak az orvosokhoz és kivizsgálásokra, de ezek mellett még az a rengeteg munka. Nem két személyre főz, hanem hétre és folyamatosan a gyerekekre kell vigyázni.
Mama szeret az unokákkal lenni, de azért valljuk be, az ő idejükbe nem semmi, hogy ha három gyerek ugrál az otthonukba, utánuk elpakolni és az a folyamatos viháncolás és hangoskodás. Minden tiszteletem az idegrendszeréé!
Ahogy ültem papa mellett és a legidősebb unokatesóm mellett, aki tesómmal beszélgetett folyamatosan, nekem pedig papa ült a másik oldalamon és látszott, hogy a beszéd is nehezére esik, tehát magamra maradtam és belegondoltam mindenbe. Szótlan lettem és ez mindenkinek feltűnt. Miközben segítettem felszolgálni és leszedni az asztalt, átértékeltem mindent.
Majd ebéd után egy picivel elsiettem, haza, hogy majd itthon tanulok, de amint kiértem a házból kiszökött belőlem minden könny. Haza jöttem és azóta annyira rossz kedvem van és sírhatnékom hogy nem tudok magammal mit kezdeni. Tanultam. Meg olvastam könyvet is blogokat is.

• http://online-dobvero-ashton-brynnh.blogspot.hu/
• http://brynn-gondolatfoszlanyai.blogspot.hu/
• http://keresdbennealogikat.blogspot.hu/

Megígértem magamnak, hogy kilenckor lefekszem meg hogy holnap friss leszek és tanulok! De jelenleg azon gondolkozok, hogy nem alszok egyáltalán. Inkább tanulok. Most nincs kedvem aludni.