Ma kinyomtattam az elmaradott tételeket is. De még így is hiányzik Kettő. De az csak nyelvtan majd valahogy megszerzem. Remélem sikerülni fog.. nem lesznek az osztálytársaim önzőek. De sajnos már látom előre, hogy azok lesznek.
Tehát elhelyeztem őket, felcímkéztem és hozzá is kezdtem az irodalom olvasásához. Az első tételig jutottam, reggel korán akarok kelni, hogy azért egy kicsit tanuljak már. De majd lesz valahogy. Mert sajnos nagyon nem haladok és alig vannak napjaim hátra. Ma hogy kitakarítottam a szobámat, az íróasztalomon ácsorgott három képkeret mellettük pedig a felakasztójuk. Ez elég veszélyes nálam, mert simán elvesztettem volna, így rávettem magam, hogy belefúrjam őket. Már csak képeket kell előhívatnom, és fel is rakom a falra! Ohje!
Bár már azt is elhatároztam és össze is szedtem egy pendrive-ra hogy melyik képet fogom előhívatni, de odáig még nem jutottam, hogy elmenjek a Tennoba és előhívassam őket. Mindegy. Majd jövőre. Juj, ez azért durván hangzik. Bár már idén nincs rá sok esély. Meg most nem is ez a legfontosabb. Dédinél találtunk ilyen régebbi képkereteket és mikor pakoltunk ki, nem csak a csipketerítőket hozhattam el, hanem a képkereteket is! Ha lesz rá időm, akkor a szünetbe megtakarítom és máris több képkeretem lesz!A vacsim. Majonézes, saláta meg egy kis csirke husi. HMM!
Pilinszky és persze a legjobb lelki társam, a zene. Ilyen nálam egy estivacsora, szinte mindig, kivéve akkor, ha közösen vacsorázik a csalás. Bár az nem jellemző, csak akkor, ha hétvége van.
Igen, a képek ugyanakkor készültek, lástzik, hogy mennyire lusta voltam eltenni a sniccert és a gépet az asztalomról. Még mindig itt vannak. És ahogy ismerem magam. Ott is lesznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése