112's

Volt nem rég egy ilyen sorozat, hogy 112, az Életmentők. Hát igen, gyerekek, ez a nem mindegy. Szerintem ennél betegebb már nem leszek.
Az orromat fújom..
A tüdőm kiszakad ha köhögök, néha már a gerincembe is bele nyíllal a fájdalom.
Nem volt értelme bemenni a suliba, jobb lett volna, ha otthon maradok.
Bár megtudtam, hogy a Népművészetem az 5-ös lett, a témazáró, szóval az meg annyi.
Ennyi tetszett.
Ó, és a legszebb az egész napba, az a tesi óra volt.
Az ünnepség, az első órában az tök jó volt tetszett és a többi.  De tesin nekünk kellett vissza pakolni a székeket a rendezvény teremből egy szobába.
Amúgy is imádom a tesi órát, mert néha lopott pillantásokat vehetek T.-ről és ez az egyetlen olyan óra, amikor egy helyen vagyunk, két külön tanárral, de egybe vagyunk..
T. többször is mögém állt be a sorba, amikor a székeket kellett bevinni és persze én is mindig azon voltam, hogy a közelébe legyek. Egy pillanatra elkapott a nem tudom micsoda.. Aztán észbe kaptam, hogy nem.. Most nem eshetek vissza abba a korszakba, amikor mindig rajta gondolkoztam.
Aztán leültem R.-rel a lányokhoz, beszélgettünk, nevettünk mert a fiúk csak a szőnyeget tekerték fel. T. és B. az egyik asztalt pakolták el, pont a mellettünk lévőt.
Rajta volt a tanár nő pulcsija és mondták a többiek, hogy adják oda, mindenki mondta, hogy neki, neki.. Meg se szólaltam, mire T. átnyújtottam nekem a pulcsit. Nekem, aki meg se szólalt, csak csendben figyelt. És nekem adta át. Nem is én voltam hozzá a legközelebb, de nekem nyújtotta át. És egy édes kis pillanatra, hozzám ért. Ugyan nem néztem rá, de ahogy a bőre érintkezett az enyémmel, azt hittem, hogy elszállok örömömbe. Édes volt tőle, szerintem nagyon.. csak egy pulcsi, de még is mennyi mindent hozott nekem össze. T. hozzám ért! A tábor óta előlször. Ott átkarolt, véletlenül, ketten voltunk akkor. Most meg ahw! Megyek sorozatozni meg pop corn-t enni, meg hamarosan lefeküdni, mert holnap nekem tánc és már a 7:38-as busszal el kell mennem! Muszáj lesz, mert akkor táncról elfogok késni. De nem baj, majd a kedvenc kávézóm fele megyek, akik hátha nyitva lesznek és egy kávéval fogok indítani, majd úgy táncra. Persze, csak akkor ha nem leszek rosszul. Mert anya így is alig akar elengedni valahova..