125's

Október huszonharmadikán, fél négykor, kávémat kortyolgatva a bögrémből, kényelembe helyezve magam, mondhatom, hogy megérte mindaz a feszültség, fáradozás, éjszakai fent lét, plusz tánc próba, osztályvideó összevágása, énekek megtanulása az a sok idegesség, veszekedés a szalagavató miatt. Teljesen megérte.

Reggel megittam a szokásos kávémat, megfürödtem majd még egy kávé miközben írtam egy gyors bejegyzést. Ekkor már félig fel voltam öltözve. Majd teljesen és elmentem a kozmetikába.
Szolid sminket kaptam, ahogy szerettem volna, igazán tetszett. Olyan ünnepi volt, ahogy akkor már a hangulatom is.

Haza jöttem a kozmetikából, itthon összeszedtem a cuccaimat és megjelent keresztapu, mi szerint ő fog bevinni. Na ennek örültem a világon a legjobban. Vele mindig jókat tudok beszélgetni, most sem volt gond.
Komoly dologról volt szó, az egyetemről. A tovább tanulásról. És elgondolkodtató, hogy most ekkor került szóba. Ugye szalagavató után érettségi után még egy év, majd valamit kezdeni kellene magammal. És hogy mi lenne a helyes.. Rengetegszer eszembe jut, de néha nem tudok rá választ adni. Pedig szeretem a konkrétumokat.

Nem voltam késésbe, de simán elintéztem, hogy abba legyek, T.-vel "elszaladtunk" még egy kávéért. Igen, szaladtunk.. Olyan nyugodtan sétáltunk, hogy mintha ráérnénk mindenre..
Majd a színházba jött a kapkodás, felöltözni, meg egyebek. Hisz még egyszer mindent elpróbáltunk, ezért kellett fél egyre menni. A próba rosszul, az előadás viszont eszmáletlenül jól sikerült. A keringő hibátlan volt, a másik táncot meg kifejezetten élveztem. Az osztályének is jobb volt, a közös dal.. ah. Egész végig azon voltam, hogy úgy helyezkedjek mindig minden próba alatt, hogy T. közelébe. Ez nem sikerült, nagyon nem..
A közös éneknél meg eszembe jutott minden, hogy mennyire szerencsétlen vagyok hogy nem vagyok az esete, hogy nem érdeklem és ez egyre jobban fáj, még így másnap este is. Állítólag még fájni is fog.

A közös ének után megkerestem anyát, egy fehér rózsát adtam át neki. Egyem a szívét úgy könnyezett, úgy sírt. Nem szeretem mikor valaki sír, így most is elpoénkodtam az egészet, hogy majd akkor kell sírni, mikor nem sikerül az érettségi. Na ezen már nevetett. Utána is csak megkönnyezte a dolgot. A. szülei már lent ültek, anyáék mögött így az anyukája pont elkapott mikor mentem volna vissza a tanárokkal a közös pezsgőzésre. Kaptam tőle egy nyakláncot.
"Szeretettel, 2015."
Ennél édesebb dolgot még nem igazán kaptam így barátnőmék szüleitől.

A pezsgőzéskor ugye gratulált mindenki mindenkinek. Elsőként és hát majdnem egyetlenként beszélgettem a kilencedikes gyakszis tanárommal, B. nénivel. Ő akkor ment el szűlni és most mondta, hogy szeptembertől biztos, hogy vissza jön. Ez volt a legszebb mondata, nekem ezzel okozott a legnagyobb örömöt. Nagyon aranyos volt, aztán a többiekkel kialakítottunk egy kis kört, 3-4-en, mire oda jött az igazgató nő és az igazgató helyettes, akik szintén gratuláltak. Majd oda mentem barátnőmhöz, M.-hez hogy gratuláljak és beszélgessünk. Ezt megszakította egy 13.-os srác, G. Hát nem rossz pasi, névnapján felköszöntöttem mint mindenki bennem még is nyomott hagyott. Mikor oda jött gratulálni, meg állt bennem az ütő. Ő oda jött, bezzeg T. nem.

G. egész nap velünk volt, ő fotózott minden percbe.. Meg kamerázott is. Nem fogadtunk fotóst, hanem ez a 13.-osok dolga volt. Ő jelentkezett és jött is. Azért édes dolog volt tőle, hogy oda jött.

Majd anyáékat megkerestem és velük csináltunk pár képet majd indultunk is haza. Itthon megnézegettem minden ajándékot.

A csokit nagybátyámtól kaptam, a parfümöt pedig a szomszéd család-baráttól. Egész jó illata van, holnap ezzel fújom be magam.

Mint mindenki én is kaptam szebbnél szebb csokrokat, ezek voltak a kedvenceim, bár foggalmam nincs, hogy kitől kaptam őket. Már a szobámba vártak.

Végül, de nem utolsó sorba, jönnek a személyes kedvenceim.

A poharat nagynénémtől, benne voltak még a fekete-fehér film és a párizsos tükör is. Azért ő enyhén jobban ismer, mint a többiek, hisz ezek mellett rengeteg pénzt is kaptam. Az alsó képen: A borsch-ok, egy emlékkönyv és ilyen színes-mintás papírok. Tetszik mind, egyik sem volt felesleges vétel. 

Viszont kaptam egy ajándékot, ami többet jelent minden pénznél, minden tárgynál. Anno tanultam szalma fonást és ezt kereszt apunak az apukája tanította meg nekem. Már elhunyt, viszont a felesége él. Őt is meghívtam, de ő csak az ebédre jött el, de eljött és ennek örültem! Tőle kaptam egy fényképet és egy kis levelet. Ez örök ajándék, szebbet nem is kaphattam volna. Tudom, hogy tudja, hogy nekem sokat jelentett a férje. Mert kiváló ember volt, tőle jobb példakép, mesterember nincs. Hiányzik.

Miatta, neki köszönhetően tartok itt, ahol. Miatta tanulok itt.. Örökké hálás leszek neki. Mindenért!