Tizenegy óra, de legalább most van időm részletesebben írni. Viszont a fáradtságom nem javult semmit.. Meg késő is van. Rövid, tömörség ez a két szó fogja a továbbiakat jellemezni.
Csütörtökön próbáltunk a másik osztállyal. Igen, elpróbáltuk a B-sekkel a Világcsavargót és eszméletlenül jól ment, csak még sem ez lett, így majd kezdhetjük elölről, a Köszönömmel.
Úgy mellékesen megjegyezném hogy leghátul ülök, az ablak felől és a másik osztály leghátra tömörült be, hiába mondtuk, hogy üljenek le, csak egy páran tették meg. Viszont a helyemen ültem, egyik barátnőm vágódott le mellém, a padtársam fel állt, meg állt mögöttem és a B-s fiúk vagyis T-ék is ott álltak. Tudjátok, hogy mennyire jól esett? Hogy mennyire? Áh.
Péntek, Szombat, Vasárnap eltelt, alig tudtam csinálni valamit mindig volt valami program, ami kötelező volt.
Hétfőn mondták, hogy osszuk ki a meghívókat. Az osztályfőnök a kezembe nyomta, hogy osszam ki mindenkinek azt a tanárt, akit elvállalt, hogy meghív. Rendben. Az igazgatóhelyettest nem vállalta senki, se a népművészet tanárt, így magamra vállaltam. Kénytelen voltam.. Rajz óra volt az utolsó, kerestem egy B-s fiút. Oda mentem T-ék társaságához hogy ki jön le velem meghívni az igazgató helyettest, mire mindenki tartózkodni kezdett. Ezzel jól elszórakoztunk egy darabig, míg az osztályfőnökük kijelölt egy srácot, mivel őt szereti, így vele mentem le meghívni az igazgatóhelyettest. Simán meghívtuk, ő beszélt én csak ott mosolyogtam.
Majd visszamentem rajzra, de csak ettem, nem is rajzoltam, alig volt rá idő. Rendben. Ez után volt az, megnyitották a suli hetét, valami ünnepség keretében.
Utána pedig mindenki mehetett haza. Vagy nem. Bartánőmmel elmentünk kávézni.
DOBPERGÉST.
FélTizenkettő. Holnap reggel ha korán kelek elmesélem, de nem merem megkockáztatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése