Nem írok könyvet, nem is fogok.
Nem írok történeteket, verseket, nem is szeretnék.
Néha még fogalmazni se tudok.
Ahogy belekezdtem Thomas Mann regényébe, a Mario és a varázslóba, igaz, hogy csak 10 oldalt olvastam el az egészből, de ez kőkemény leírás. Inkább mesél. Ilyen élmény beszámoló szerűség.
10 oldal, sokra haladtam nem?
Közbe jegyzetelek, hogy majd mikor vesszük a suliba gyorsan átolvassam és hátha hamarabb beugrik a történet.
Az a szemüveg viszont már annyira nem tetszik.. |
HA én írtam volna, akkor biztos, hogy elmeséltem volna részletesebben például a szállodai botrányt, legalább egy-két szereplő szólalna meg mert EMBEREK EZ ÍGY DÖGUNALOM.
Nagyon tetszik a megfogalmazás, csak olyan szavakat használ, amik olyan bonyolultak és olyan hosszúak a mondatai hogy mire felfogom azt az irdatlan nehéz szót a mondat elején, a mondat másik felében lévő szót csak elolvasom, még fel se fogtam, de már elfelejtettem a mondat elején lévő szót.
Nehéz.
Remélem a regény közepe izgalmasabb.
Ki az a Mario? Na meg a varázsló?
Nekünk azt mondták, mikor fogalmazást írunk, hogy a bevezetésbe be kellene mutatni, hogy miről fogunk írni.
Most nem azt mondom, hogy úgy kezdenék hozzá a könyvhöz, hogy leírok minden szereplőt, aki benne lesz, de legalább valami sejtést adnék annak a szerencsétlen olvasónak, hogy a diák felfogásával megértse hogy miről is akarok írni.
Annyi irodalmi kifejezés van benne meg utalás, hogy nekem sokk.
A lábjegyzetbe mindig lemegyek hogy megnézzem, hogy a kis számmal jelölt idegen szó mit jelöl magyarul, a nyelvemen. Elolvasom visszatérek és a MI VAN? kifejezés jön rám.
Ah, a magyar tanárom miért nem olyan típus, akiknek pl.: Az útvesztőt adták kötelezőként?
Jézus ereje még a végén jól szórakoznék.
Kíváncsi leszek, hogy mi fog kisülni ebből a boszorkányságból mert kezdek megbolondulni
Többet kellene olvasnom. Nem vagyok művelt. Tenni kellene ellene.
Más téma.
Az ebay-en keresgéltem szemüveg kereteket. NA ILYENEM LESZ.
Vagyis nem, csak hasonló. Nem akarok tömeg szemüveget, de akkor is annyira be jön ez a dédi stílus. Vagy hogy is nevezzem. De majd délután felmegyek a városba és mind a két szemüvegest megnézem.
De ha megtudják oldani, hogy ebbe is belerakják a lencsét, akkor ez lesz. Félek, hogy nem fog jól állni, de nem tudok vele mit csinálni..
Tetszik.
Olyat szeretnék, ami olyan egyedi, nem tömeg, olyat, ami tükrözi a stílusom. Magyarul nem akarom hogy szembe jöjjön velem az utcán egy hasonló. Bár, ha a városba csináltatjuk meg, akkor nagyon kevés az esélye, hogy találkozzon a két szemüveg..
Most üzentek, hogy a könyvtárba megjött a könyvem!
Muszáj vagyok elhozni, mert hamarosan könyvtári nyári szünet és csak 5 napig őrzik nekem.
Igen ám, de ha elhozom, akkor biztos hogy azt fogom hamarabb kiolvasni.
Thomas Mann meg elbeszélget majd magába..
Július 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése