2's

Lehet, hogy egy picit, szeretem..

Valójában nem tudom eldönteni, hogy milyen felindulásból kezdtem ebbe a blogba bele.

Talán mert nem tudok helyesen fogalmazni és abba bízok, hogy ez segít? Nem. 0p.

Talán mert irigylem az olyan történet írókat, akik olyan jól tudnak fogalmazni? Igen-Nem. 1p.

Talán mert egy lelki roncs vagyok és nem akarok senkit se zavarni a baromságaimmal? Igen! 1p.

Talán mert jól esik ha kiírom magamból a dolgokat? Nem. 0p. (Még nem próbáltam.)

Bonyolult személyiség volnék, percről percre megváltozik a kedvem, akár 180 fokos fordulatot is vehet. Ennek bármi lehet az oka. Bármi.

Nem tudom mit, hol kezdjek, picit mesélek magamról..

Szóval megszülettem! Yeee..

Örüljek neki? Mindenesetre azt teszem, bár már eszembe jutott, nem is egyszer, hogy milyen lehet oda fent az élet. Habzsi-dőzsi? Remélem a menyországba kerülök, semmi kedvem a pokolba szenvedni. Vagy lehet kapok egy másik lehetőséget és új testbe kerül bele a lelkem? Egy indoeurópai lányéba. Na, ezt bírnám! Igazából, nem vagyok megbékélve a magyarországi élettel, de el kell fogadni az itteni helyzetet.

Jaj, amúgy nem érdekel a politika, de egyszerűen minden problémának a gyökere a budapesti országházba dolgozó emberek munkájánál van. Pedig annyira gyönyörű épület! 

Három éven át tanultam egy kis művészet történelmet, picit máshogy is látom a dolgokat. Állítólag művészlélek vagyok, vagy mi. Nem tudom, amúgy nem értem az embereket, mikor ezt mondják rám. Az mit jelent?

Szóval, igen, abba az épületbe dolgoznak azok, akik meg sem érdemelnék, hogy ott legyenek. Bár nem érdekel a politika..

Utána jártam meg beszélni is megtanultam meg minden egyéb dolog. Ugrunk egy picit.

Általános iskola.

Szerettem abba a suliba járni, kizárólag egy dolog miatt. Na jó, kettő miatt. A péntek délutáni grafika órák miatt meg persze az osztály miatt. Szerintem egy nagyon jó közösséget hagytam el ballagás alkalmával, viszont egy olyan körbecsöppentem, ahova még jobban szeretek járni. 

Nyolcadikig minden szép és jó volt. Barátnők, barátok, csak tényleg annyi volt a dolgom, hogy tanulnom kell. De nem túlságosan erőltettem meg magam akkor, abba a helyzetbe. Aztán hetedik év végén, nyolcadik év elején jött a kétségbe esés, hogy akkor hova tovább? Milyen irányba?

Anyáék megengedték a "rajzos" sulit, így természetesen egyetlen egy iskolát jelöltem meg Debrecenbe és persze az itthoni gimnáziumot.

Vagy kemény tanulás vagy pedig olyan tantárgyakon ülni, ami tetszik és érdekel is.

Hova tovább?

A sors.

Művészeti suliba kötöttem ki, ahova olyan emberek járnak, akikkel közel egy az érdeklődési körünk ezért nem is szomorkodtam a ballagás után olyan sokat.

Kötöttem ki, úgy hangzik ez a kifejezés, mintha csak utólag vagy kényszerből vettek volna fel. Pedig, nem egész egyszerűen csal felvettek. Jött a levél, mi szerint felvételt nyertem. Volt öröm és boldogság. 3 éve. Szép, hosszú három éve.

Szeptemberől leszek negyedikes, ami újra nagy felhajtás lesz. Szalagtűző, Érettségi, Ballagás. 

Nagy szavak..

De hé, még nyár van!

Gondolkoztam egy bakancslista összeállításán, még a napokba meg is írtam 20-ig, majd mikor ki fog gyűlni mind a 100, akkor majd közzéteszem.

Hát nem túl kellemes, de ez is rész az életemnek. Egy betegség. Allergia. Kinek, hogy tetszik, nekem sehogyse. Nem szeretem, hogy megkülönböztetnek másokkal és annyit mondanak, hogy te más vagy és akkor fúj, ki vagy zárva.

Nem egyszer történt már ilyen, hogy a miatt nem vettek be a társaságba, mert mást eszek.

Értitek, a kaja miatt.. Na mindegy.

Járok egy természetgyógyászhoz, hetente egy alkalommal, amikor ilyen akupunktúrás kezelést kapok meg reggel be kell szednem pár gyógybogyót meg gyógyteát kell innom és kész, ennyi, semmivel se vagyok különb. Ugyanúgy eszek mindent, kivéve az édességek. Azt egyáltalán nem eszek.

 Tovább..

Öhm, pasik. Na jó, hagyjuk őket..

Tovább..

Nyelvvizsga.

Örök kérdés marad, úgy érzem, mivel már évek óta keresek egy jó tanfolyamot és egy jó tanárt. Valahogy nem találok..

Tavaly a nyaramat rá akartam szánni, hogy részt veszek egy intenzív tanfolyamon. Öhm, nem jött össze. Kifizettük meg minden és az ígért tanár helyett mindig az irodán dolgozó nő jött be. Csak semlegesen, magyarul, jelentéktelen dolgokról végig beszélgettük az időt. 

Most is rá szerettem volna szánni, de nem jött össze a csoport létszáma. 

De még nem adom fel, keresem folyamatosan az angol tanfolyamokat. Ezt az egy nyelvet tanulom, nem is szeretnék másikat.

"Angolország.."

A múlt héten kedden elmentem egy kezdő eszperantó tanfolyamra. Csak úgy szórakozásból. Nem is mentem többet soha, mert annyira halandzsa nyelvnek tartom, hogy inkább hagytam és nem költöttem el ilyesmire az arra szánt pénzemet. 

Viszont megtanultam, hogy ők, hogyan köszönnek: Salut' - Szia.

Nem csak az angol tanfolyam lesz a tervem a nyárra, hanem a legjobb barátnőmmel, M-mel, mehetek a Campus fesztiválra. Meg van a bérletem is, a városba fogok aludni az apa uncsitesójáéknál, kapok kulcsot és minden egyéb! Július 22. - től egészen 26. -ig Viszont már vasárnap nem mehetek, mert indulunk nyaralni. Idén a Balaton tóhoz megyünk, 5 napra, ami szép és jó de én mégis a htévégét várom már leginkább, ugyanis 2 napra vagyis a hétvégére megyünk Kapolcsra, a művészetek völgyébe! Istenemm! Már alig várom! Emberek, a művészetek völgye! Annyiszor álmodtam már erről, de anyáék vagy Horvátországot nézték ki, ahol semmi mást nem csináltunk csak 5 napig döglöttünk a tengerparton, vagy pedig Szlovákiát, ahol szintén nem csináltunk semmit, csak a hotelbe néztünk szét és a környékére látogattunk el. 

Ha nyaralásról van szó, szeretem a gyalogtúrákat, a laza sétákat, hegyet mászni vagy akár egy bicikli túra. Mindegy, csak ha már nem otthon vagyunk akkor ne üljünk egy helybe. Most végre, meg lesz tesómnak kedvezve, az 5 napi döglés a parton, és persze a várva várt nyaralásom, Kapolcs! Igaz, hogy oda csak egy hétvégére megyünk, de hát már az is nagy szó, hogy elmegyünk oda!

Alig várom, hogy elmúljak 18 és vegyek egy nagy túra hátizsákot, tudjátok, ami még nálam is nagyobb és azzal bejárjam az egész világot!

Na jó, nem az egészet, csak egy részét.

Februárba, a szülinapomba kigyűlt a Nikonomra a pénzem, és megvettem a csodát. Nekem ő szerelmem. Az egyik szenvedélyem, hobbim, a fotózás. Már van gépem, lesz hátizsákom és még elég sokat kell dolgoznom, hogy egy kis túrát is megtehessek fent a hegyekbe. Az Alföldön nem túl sok a lehetőség, ilyen szempontból. Bár minden évbe elmegyünk valahova. Ez egy fajta emléktúra. Már három éve csináljuk, először csak én és apa, mikor a közeli faluba gyalogoltunk át, egy laza 10 km, oda. Majd utána a barátai is csatlakoztak, akkor már emeltük a távot, aztán a barátainak a barátai is jöttek a legutóbbi sétára, ami oda vissza 50 km körül volt.

Ha már hobbi, akkor ide sorolnám vagyis úgy mondom vagy irom, na nyögöm már ki, igen szóval a rajzolás, festés. Főleg a grafika. Szeretem őket csinálni. Kiállításokra járni, ó és igen, színházba. Nem, színházba imádok menni!
Holnap megyek is este, egy francia sanzon estre. Már alig várom, még nem voltam hasonló előadáson se és mikor anyának megemlítettem, hogy mehetnék-e egyből magának és mamának is vett jegyet.

Hm, régen úsztam is, de hát ebbe a suliba, 6-ra érek haza, és utána tanuljak még, szóval ebbe a suliba lehetetlen egy olyan menetet tartani, hogy rendszeresen edzésekre is járjak. Bár magamtól, már gondolkoztam, hogy el kellene menni.. Mert eszméletlenül hiányzik.
Ha már hiány, akkor megemlítem, hogy ma megkaptam életem legszebb biciklijét. Btwin, matt fekete és imádom! Holnap első utam mamához fog vezetni, hogy lássa, hogy mit is szerzet, mire költötte el a szülinapi-névnapi összespórolt pénzét az ő unokája.
Mivel az előzőt kinőttem és eltudtam adni, apának ma reggel odaadtam a pénzemet és a tegnap kinézett biciklimet haza is hozta ma, munka után. Alig tudtam róla leszállni.
Vettem hozzá nagy lakatot is. El ne lopják vagy ilyesmi.

Tegnap, jártuk apával a bicikli boltokat. Már picit untam, mikor apa az intersportba leállt az egyik eladóval beszélgetni én pedig kikötöttem a gördeszkánál. Minden reggel kések a suliból, mert nem érem el a megfelelő távolsági buszt és így kések a helyivel is. Van itthon, még régen tesóm kapta, egy ilyen városi roller, ami nagy kerekű. Nem rosszak az utak, így utólag néha-néha azzal mentem suliba csak mindig probléma volt, hogy a buszon hova rakjam.
Ahogy tegnap megakadt a szemem az egyik srác táskáján, láttam, hogy felcsatolta a járgányát, vagyis a deszkáját. A gördeszka könnyen hordozható, csak az a probléma, hogy nem tudok rajta menni. Mikor jobban megnéztem a járgányt, láttam, hogy a srác is kipróbálja így én is neki álltam, a boltba a sorok között deszkázni. Nem ment, majdnem fel is borítottam az egyik sort. Kilőttem a deszkát, pedig szerintem nem hülyeség.

Meg a srác sem volt csúnya, aki vele jött viszont elég bunkó stílusa volt. Igen, már megint a pasik. Hagyjuk. 

Július 3.