200's

Őszintén bevallom, hogy valami izgalmasabb témát akartam volna a kettőszázadik bejegyzéshez, de ez nem jött össze. Nem lesz izgalmas, inkább felháborító, undorító és reménységgel teli.

Mert ezek jellemzik a hetemet. 

Ugyanis hétfőn, megírtam Angolból a kisérettségit. Ki gondolta volna, hogy oda úgy kell beállítani hogy szép ruhába? Annyi szerencsém volt, hogy imádom a feketét, és egy fekete nadrággal és egy fekete adidas pólóban állítottam be vizsgázni. Ugyanis én csak a szóbelire gondoltam kiöltözni, úgy látszik mások nem így gondolkoztak mert mindenki öltöny, szép szoknya cuki cipő elegáns felsővel. Trógernek éreztem magam, de igazából nem zavart. A ruházatom volt a legkisebb problémám aznap. Egíből egy kemény hatvan perces nyelvtan utána egy fél óra use of english. Én meg az inglish mi? Hát nem. Aztán volt egy kis szünet, amibe elakartam menni pisilni de kurvára nem jutottam sorra. A magnó hallgatásnál arra koncentráltam, hogy be ne pisiljek. A magnó valami fenomenális állapotba volt, Recsegett és orr hangon dumált a fickó. Kifejezetten jó érzés volt hallgatni. A levél írás, az utolsó rész, ami újra egy hatvan percet jelentett. Eléggé elfáradtam, a szótárt hálistennek már lehetett használni. Kemény volt, mert az első szó amit megkerestem az a pánik volt. Don't panic. Ez az igen tartalmas, bő mondat jutott eszembe akkor. Kikéreszkedtem wc-re és a folyosón ki is nevettem magam. Don't panic, Aliz! A szavak száma meg lett, figyeltem a bekezdésre és én nyelvtanilag is helyesnek találtam, de miután beadtam kapásból több hiba is eszembe jutott. A második levél annyira értelmetlen volt, nem tudtam mit beleírni. Olyan baromságokat írtam és annyi rizsa lett benne, hogy Jee. Ez az.Az angolról lemondtam, gondoltam majd a matek jobban fog sikerülni. Ó, hát persze, én bolond! A matek! IGEN? HÁT HOGYNE, FIAM! Sose voltam jóba ezzel a tantárggyal, így ahogy haza jöttem, matekozni kezdtem, de öö hogy is mondjam, Nem lett túl sok eredménye. Aztán a zanza.tv-n videókat nézegettem. A másodfokú egyenletekről, logaritmusról, ami benne lehetett volna. Mondjuk benne is volt.. Kedd reggel, a matekhoz, egy jó fej tanárt kaptunk, sokkal jobb érzés volt ott úgy írni, mint hogy be jött volna egy szigorú tanár és még tőle is tartottam volna. Eh. Mondjuk nem csaltam meg nem beszélgettem, de ki tudja miért lett volna ideges. Mondjuk a matekra már eggyel jobb összeállítást vettem fel. Egy fekete nadrág egy fekete-fehér kockás inggel, azért eléggé más volt. Jobban beleillettem a képbe. A matek egy negyvenötperces feladat sorral kezdődött. Hát mit ne mondjak. Igen nehéz volt. Bíztam a második részébe, a 135 percesbe, hogy az majd hátha könnyebb lesz meg értehetőbbek a hosszú feladatok, de nem. Ezek nem voltak érthetőek, egyáltalán. 

Magyarból szóbeli lesz, ma. egy óra óta fent vagyok és tanulok, most tartottam egy kis szünetet. Egy piros kockás ingbe megyek, fekete nadrágba, de viszem a fehér szalagtűzős blúzt meg felveszem a blézert és majd ott átöltözök, mert nem szeretnék beleizzadni, hisz a szóbelire holnap és pénteken is ki kell öltözni. Tehát ma magyar. Irodalom és nyelvtan is. Hogy mit érzek? Remeg a gyomrom az idegességtől. Fázok és haza akarok jönni, pedig még el sem indultam. Magyarból még hagyjál a dolog, de mi lesz holnap? Történelem! Ettől féltem a legjobban. Mert az igazgató helyettes a tanárunk és nem bírom, meg ő se engem szerintem. Félelmetes egy nő, de majd mesélek róla máskor. Megyek vissza magyart tanulni. Mert már így is rettegek. Jó lenne valami könnyűt húzni. Vagy akit szeretek. Mondjuk Petőfi? Ady? Kár, hogy Pilinszky tétel nincs. Babitsot is szeretem, de az valami borzalmas tétel! Alig tudom.. Nyelvtanból meg jól jönne az Önéletrajzos. Fhu de jól jönne, hé! 

Búcsúzom a hányingeremmel együtt. Már nem csak a gyomrom remeg.